A hazaszállított növénnyel – ha azt nem ültetjük el azonnal – az első teendő a növények beöntözése és biztonságos, védett, lehetőleg árnyékos helyen való tárolása.
A szabad gyökerű fák és cserjék gyökérzetét takarással óvjuk a kiszáradástól. Ha tartósan tároljuk az a legjobb ha elvermeljük. A vermelés azt jelenti, hogy a növényeket kb. 20-40 cm (a növény méretével arányos) mélyen megásott árokba sorban egymás mellé tesszük ( kötegelt növényt kioldva és széthúzva) kb. 45°-ban megdöntve ( a kiásott földre támaszkodva) és földdel takarjuk a gyökérzetét.Az ültetéshez a növényt elő kell készíteni. Szállítsuk a növényt az ültetés helyszínére. A szabad gyökerű fák és cserjék gyökérzetéről ültetés előtt a sérült részeket metszőollóval vágjuk le.Az ágakat és lombozatukat szükség szerint a fajtára jellemző módon vágjuk vissza. A szabad gyökerű fák cserjék lombozatának ültetés előtti, vagy közvetlen utána történő megkurtítása alapvető ápolási teendő kell hogy legyen.A visszavágás elhagyása, vagy túlzottan óvatos- kismértékű alkalmazása a növény fokozott terhelését jelenti. Az erősen terhelt növény csak gyengén tud kihajtani, de az is előfordulhat, hogy a sok rüggyel rendelkező növény nem tud elegendő vizet és tápanyagot felvenni és emiatt elpusztul.
A földlabdás és konténeres növények ültetéshez a növény méretével arányos gödröt kell ásni. A minimális gödör méret általában a földlabda térfogatméretének két-háromszorosa. De jobb ha ettől is nagyobb az ültetőgödör. Pl. egy harminc cm átmérőjű földlabdás növényhez minimálisan legalább 50 x 50 cm – es gödröt célszerű ásni, a mélység is legalább 40-50 cm körüli legyen. Annyi földet vissza kell rakni a földlabda alá, hogy a gyökérnyak kb. 2-3 ujjnyival magasabbra kerüljön az eredeti beültetési magassághoz viszonyítva. A mélyebb gödör azért kell hogy az újonnan fejlődő gyökerek laza talajban könnyebben növekedhessenek. A magasabb ültetés azért szükséges mert a laza talaj idővel ülepedik.
A konténeres és földlabdás növényeket – kevés kivételtől eltekintve – az ültetést követően nem szokták vissza vágni.
Az elültetett növényt célszerű kitányérozni, hogy a tövétől az öntözővíz ne tudjon szétfolyni.
Az ültetéshez mindig nagyobb mennyiségű vizet használjunk (10-20-30-50 l víz/gödör), – még akkor is, ha látszólag nedves a talaj. A vizet legalább két részletben adagoljuk. Első ízben a kiásott gödörbe annyi vizet adjunk amely a gödröt jól átnedvesíti – legalább annyit, amennyit fél órán belül képes a talaj elnyelni.
Különösen száraz talaj esetén és tavasszal célszerű nagy mennyiségű víz adagolása – mert később, az ültetés után a gyökérzóna aljába már jóval nehezebben tudunk ismét vizet juttatni. A növény labdája mellé mindig óvatosan tömörítsük a talajt.
A földlabdát legáltalánosabban jutazsákba burkolják, ez általában elég jól védi a gyökérzetet a kiszáradástól, a nedvességet jól közvetíti a földlabda felé. Ültetéskor célszerű kibontani – legalábbis részben a növény töve körül, a műanyag rögzítőket mindenképpen távolítsuk el, magát a jutát nyugodtan a földben is hagyhatjuk. Ha azt tapasztaljuk hogy a földlabda kissé laza – célszerű a földben hagyása.
Sértetlen, egyben lévő földlabda esetén le is vehetjük , az eredésre nincs különösebb hatása – a talajban gyorsan néhány hónap alatt maradéktalanul elbomlik. A műanyag gyökérburkoló anyagokat és termesztőedényeket mindenképpen ültetés előtt távolítsuk el, mert ezek meggátolják a vízutánpótlást és ezzel a növényünk gyors pusztulását okozzák.
Az ültetéskor problémát jelenthet az, hogy a házi kertek túlnyomó többsége valamikor a közelmúltban építési terület volt. Ebben az esetben szükség lehet a növény ültető közegének a megjavítására, vagy teljes cseréjére is. Legtöbbször a magas mésztartalom, a túlzott tömődöttség, építési anyagmaradék – sitt, esetleg régebben kivágott fák tuskója okozhat gondot. Ilyenkor célszerű a problémát okozó anyagok teljes mélységig való eltávolítása. Helyette pótoljunk normál kerti földet, vagy ha más nincs tőzeges földkeveréket.
A tiszta tőzeg önmagában való alkalmazása nem javasolt – egyoldalú a tápanyagtartalma és rossz a vízgazdálkodása is. A fenyőfélék többségéhez talajjavításra az alacsony mésztartalmú tőzegfélék bekeverése ajánlott, ha különleges indok nincs akkor egyharmad részarány felhasználása elegendő.
Kertépítési gyakorlatban ahol nagy tömegű talaj cseréjére van szükség – előszeretettel alkalmazzák a leromlott kerti talaj feljavítására a karámföldet.
